Európa Jövője tárgyalási álláspont

I. Bevezető gondolatok

Európa bölcsőnk, amely évezredek óta otthont nyújt nemzeti közösségeink virágzásához. Európa iskolánk és templomunk, amely gazdagítja kultúránk és hitet ad nekünk. Európa őrzi a nemzeti közösségeink sokszínű történelmét, amelyekből a nehézségekkel és kihívásokkal teli időkben erőt és bátorságot meríthetünk. Büszkék vagyunk arra a kulturális sokszínűségre, hitre és bátorságra, amely egykoron Európát a világ kultúrájának gravitációs pontjává emelte. Büszkék vagyunk elődeinkre, akik hittek ebben a kultúrában; védelméért vérüket és életüket áldozták.

Az európai történelem számtalan tévedésről és önmaguknak okozott sebről árulkodik. Testvérháborúk és totalitárius ideológiák szakítottak szét bennünket. Európa szabad nemzetei egy pusztító világháború hamvaiból feltámadva olyan közösség létrehozásában állapodtak meg, amely az elnyomó és folyamatosan terjeszkedő totalitárius rendszerrel szemben segített megőrizni és ápolni az egyedülálló európai örökségünket. A kereszténydemokrácia azoknak a törekvésnek a szívében állt, amelyek végül Európa nyugati felét ismét magasba emelték. Európának a keresztény örökségéből fakadó kitartása nyújtott erőt Közép-Európa szabadságszerető nemzeteinek ahhoz, hogy ledönthessék az európai testvéreket egymástól túlságosan hosszú időn keresztül elválasztó Vasfüggönyt, és csatlakozhassanak a bővülő európai integrációhoz. Ugyanakkor Európa szabadsága addig nem lehet sem teljes, sem pedig biztos, ameddig a többi európai nemzet, különösen pedig a Nyugat-Balkán országai nem kapnak helyet az integrációban. Jogos tagságuk biztosítása kulcsfontosságú az európai kontinens békéjének és stabilitásának garantálásához, valamint az európai kultúra, vallási örökség, hagyomány és közös értékek megőrzéséhez. Ezzel összhangban, elutasítva az első és másodosztályú tagállamok vagy a többsebességes európai integrációt övező elképzeléseket, hitet teszünk a szabadságukért és uniós tagságukért sok esetben keményen megküzdő tagállamok egyenjogúságának elve mellett.

Az európai integráció egy olyan példátlan vállalkozás, amely egy nagyszerű civilizáción és az európai nemzetek által közösen vallott és ápolt vízión alapszik. Olyan eszmei és gazdasági szövetség, amelynek végső célja, hogy megerősítse, védelmezze és megőrizze azokat a nemzeteket, amelyek a földrajzi elhelyezkedésük, kultúrájuk és történelmük folytán szervesen kötődnek ehhez a civilizációhoz. Ezzel párhuzamosan az európai integrációnak a polgárok javát kell szolgálnia Európa-szerte. Az Európai Unió négy alapszabadsága, valamint az ezeken alapuló európai projektek mindig is a polgárok javát szolgálták, és továbbra is folyamatosan bővíteniük és gazdagítaniuk kell a polgárok jogait Európa-szerte. Az európai integráció éppen ezért kettős arcú: miközben alapvető célkitűzése, hogy megvédje és megerősítse Európa nemzeteit, folyamatosan azon munkálkodik, hogy megkönnyítse és segítse a polgárok életét Európa-szerte. Vagyis miközben tehát a polgárok érdekeit szolgálja, az európai integráció a tagállamokkal kezdődött és végcélját is a tagállamok jelentik, akik továbbra is a „Szerződések urai” maradnak.

Európa újbóli egyesítése és az európai integráció folyamatos bővítése az elmúlt 70 év közös sikertörténete. Európa nemzetei újból magukénak mondhatják hazájukat, és nekünk büszkéknek kell lennünk erre a történelmi tettre. Európa nemzetei között azért építettünk ki szilárd és intézményesített együttműködést, hogy megőrizhessük nagyszerű örökségünket és megerősíthessük sajátos európai életmódunkat. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy Európának és az Európai Uniónak számos kihívással kell megküzdenie. Az elmúlt évtized súlyos válságokkal köszöntött be Európa életébe, kezdve a gazdasági és pénzügyi válságtól a bevándorlási válságon át egészen a koronavírus okozta jelenlegi járványig. Ez a válságidőszak az Európai Uniót próbatétel elé állítja, és rámutat annak szükségességére is, hogy elgondolkodjunk a jövőnkön. A mostani időszak lehetőséget teremt a dialógusra, amelyet ki kell használnunk. Hitet kell tennünk amellett, hogy továbbra is szeretnénk magunkénak mondani hazánkat, ápolni kultúránkat, beszélni a nyelvünket, megőrizni életmódunkat itt, Európában. Nekünk, kereszténydemokratáknak történelmi felelősségünk van abban, hogy utat mutassunk e vízió megvalósításához.

Semmilyen jövőképünk nem lehet anélkül, hogy ne ismernénk el történelmi gyökereinket, ne becsülnénk meg azokat az értékeket, amelyek kultúránkat, és ezért minket magunkat egyedivé tesznek. Közpolitikai elképzeléseink csak akkor lehetnek jelentőségteljesek és üdvözítők, ha történelmi gyökereinkből erednek. Ezért kell az értékes kereszténydemokrata hagyományainkra építkeznünk, amikor megfogalmazzuk az nagyra törő, de valóságtól nem elrugaszkodott jövőképünket. Elsőként az értékeink jelentik az iránytűt azokhoz a politikai célkitűzéshez, amelyeket mi, kereszténydemokraták szeretnénk követni. Ezek után a politikai célkitűzések kínálhatnak biztos utat az Unió intézményi felépítésének megújításához. Ahelyett tehát, hogy fordítva ülnénk meg a lovat, a tárgyalási álláspontunknak olyan szerkezetet kell követnie, amely elsőként azokat az értékeket vázolja fel, amelyről úgy gondoljuk, hogy minket, Európaiakat összefűznek. Ezt követően kell a közös politikáinkat övező kihívásokat megvizsgálnunk, majd végül az intézményi felépítés kérdésének kell előtérbe kerülnie.

II. Az értékek, amelyek közösséget teremtenek az európaiak között

Chantal Delsol tételmondata, miszerint az a folyó, amelynek nincsen partja, leginkább mocsárhoz hasonlít, rávilágít az elhatárolások szükségességére. Európa elsősorban egy olyan egyedülálló civilizáció bölcsője, amely minden egyes európait összeköt. Ennek az egyedülállóságnak az elismerése jelenti annak az európai életmódnak a szellemi talapzatát, amely megkülönböztet minket másoktól. Európa sokféle nemzetét egybefűző egyedülálló köteléket teremt az a történelmi és szellemi eredet, amely közös mindannyiunknál, azok a hagyományok, amelyekre mindannyian büszkék vagyunk, az az értékrendszer, amelyet valamennyien ápolunk, az a geopolitikai realitás, amelyen valamennyien kénytelenek vagyunk osztozni, valamint a közös sors, amelyre valamennyien ítéltettünk. Az európaiaknak büszkéknek kell lenniük arra a közös szellemi hagyományra, amely mindig is egy belső szabadságot és elhivatottságot jelentett a kihívások felismeréséhez és leküzdéséhez.

Nem szabad elfelednünk, hogy európaiként sokszínűek maradunk. Nem tudjuk ugyanis lehántani nemzeti identitásunkat, a közösségeink hagyományait és kultúráját, amelyben felnőttünk. Meghatározza világnézetünket és attitűdünket, valamint az Európai Unióval szemben támasztott elvárásainkat. Az európai nemzetek és azok alkotmányai olyan ókori templomokra hasonlítanak, amelyek meglehet, hogy nem a modern építészet ízlésvilágába illeszkedően épültek, de amelyekben az ember mégis biztonságban tudhatja életét. Az Európai Uniónak sincsen más választása és nem lehet más jövője, minthogy felkarolja és ápolja Európa nemzeteinek sokféle történelmét, hagyományait és identitását. A Brexit példája ugyanakkor valamennyiünket arra emlékeztet, hogy ennek ellenkezője nem feltétlenül igaz.

Mint ahogy a Szerződések és az Európai Parlament számos állásfoglalása egyöntetűen elismeri, az egyedülálló és gyakran viharos történelmi útjának köszönhetően Európa különféle történelmi és őshonos kisebbségeknek nyújt otthont. Nekünk, kereszténydemokratáknak, az európai népek – ideértve a roma és más közösségeket – gazdag etnikai, kulturális, vallási és nyelvi sokszínűsége közös örökségünk szerves része és olyan értéket teremt, amelyet folyamatosan ápolnunk kell. Ennek szellemében nem konfliktusok lehetséges forrásaként tekintünk ezekre a közösségekre, hanem elismerjük felbecsülhetetlen közreműködésüket egy olyan erősebb Európa megteremtésében, amely képes leküzdeni az előttünk álló kihívásokat. Éppen ezért a kulturális, vallási és nyelvi különállásuk a közös európai identitásunk megőrzendő forrását alkotják, és így lépéseket kell tennünk azok megóvása és közösségeik virágzásának elősegítése iránt.

El kell ismernünk Európa kulturális dimenzióját. Ennek megfelelően meg kell óvnunk az egyedülálló európai életmódunkat, amely sokszínűségünk áthidalásának kulcsát jelenti. Az európai életmód alulról felfelé kell, hogy íveljen felemelve azokat az elveket és értékeket, amelyeken mi, európaiak közösen osztozunk. A sokféleségben európai életmódunk olyan sorsközösség fele mutat, amely a nemzeteket és polgárokat Európa-szerte egy közösséggé forraszt. Ezt az életmódot nem ez Európai Unió teremti meg, ugyanakkor kötelessége védelmeznie és ápolnia, miközben őt magát is védi, hiszen az európai integráció megszervezésének elvi alapzataként szolgál. Ez az életmód vezet el a közös érdekek és közös értékek egyre mélyebb felismeréséhez, amely végső soron szilárd alapjául szolgál az európai integráció jövőbeli irányának kijelöléséhez.

Kereszténydemokratákként szilárd meggyőződésünk, hogy az intézmények és a jog kell, hogy szolgálják az embert, nem pedig fordítva. Ebben a szellemben az európai projekteknek mindig a polgárok érdekeit kell szolgálnia Európa-szerte. Az ember nem eszköz más célok eléréséhez, és nem is fogaskerék egy gépezetben. Az ember maga a cél, amelyhez képest a többi dolog, így például a jogi, politikai vagy oktatási rendszer csupán eszköz. Az erkölcs és az igazságosság kérdéseinek terén az a szentírási tételmondat kell, hogy vezérelvünk, miszerint „amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták” (Mt 7, 12). A hosszú múltra visszatekintő természetjogi hagyomány alapján valljuk az ember elidegeníthetetlen és egyenlő méltóságát, azt, hogy az emberi jogok pusztán emberségünk, emberi mivoltunknál fogva illetnek meg bennünket nem pedig valamilyen tulajdonságunk vagy jellemzőnk alapján. Ez azt is jelenti, hogy az emberi jogok azért elidegeníthetetlenek, mert nem evilági politikai autoritástól származnak; és nem is társadalmi célok megvalósítására valók. Ehelyett az emberi természetben és az emberi jóban gyökereznek. Ennek megfelelően a kereszténydemokratákként azt valljuk, hogy nem vagyunk a saját jogaink alkotói és ennél fogva nem is tudjuk elidegeníteni ezeket a jogokat, minthogy ezek a jogok egy nálunk magasabb hatalomtól származnak. Ez a felfogás kell, hogy vezessen bennünket, amikor az alapvető jogokról és szabadságokról, valamint felelősségről gondolkodunk.

Európa történelmi emlékezetében elevenen élnek a szabadságért folytatott hosszú küzdelmek. A szabadságszerető európai nemzetek féltve őrzik azt a szabadságot, azokat a jogokat, amelyeket a polgárok jelenleg élveznek. Ugyanakkor mi, kereszténydemokraták azt is valljuk, hogy az egyéni szabadság szükségszerűen kéz a kézben jár a közjó európai értékével. A közös ügyek iránt elkötelezett erényes polgárok már az athéni demokráciától és a Római Birodalomtól kezdve mindig is az európai társadalmak és az európai egység alapkövét jelentették. Az egyének beteljesülése és kibontakozása a közjó megvalósításának előfeltétele, és így annak fenntartásáért viselt felelősség az európai szellemi hagyomány szívében helyezkedik el. A felelősségviselés azoknak a modern kihívásoknak a fényében szintén kulcsfontosságúvá vált, amelyek a kormányzatokat és az európai intézményeket egyaránt jellemző elidegenedés és kiábrándulás új formáihoz vezettek. Különösen fontos, hogy elismerjük a kultúránkért és környezeti értékeinkért viselt felelősséget, amelyet elődeinktől kaptunk örökül. Szintén felelősséggel tartozunk azért, hogy ezt az örökséget a jövő nemzedékeire hagyományozzuk, hogy megvédjük az európai értékeinket, és megőrizzük a
környezeti és természeti erőforrásainkat.

A kereszténydemokrata örökségünk kulcsfontosságú részei közé tartozik a szubszidiaritás, a demokrácia, valamint a jogra épülő és jog által kötött alkotmányos berendezkedés. A Rerum novarum és a Quadragesimo anno pápai enciklikák tanításaiban gyökerező szubszidiaritás társadalomszervező elve az individualizmus és a kollektivizmus vagy kommunizmus végletei között mutat utat. Ezen elv értelmében azt a lehető legkisebb társadalmi egységet vagy hatóságot szükséges a cselekvés lehetőségével felhatalmazni, amely egy-egy kérdést egymaga képes rendezni. Következésképpen a nagyobb egységeknek vagy magasabb hatóságoknak kizárólag kiegészítő funkciójuk lehet. Mint ahogyan a Quadragesimo anno enciklika kijelenti: „amit az egyes egyének saját erejükből és képességeik révén meg tudnak valósítani, azt a hatáskörükből kivenni és a közösségre bízni tilos; éppen így mindazt, amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szerveződött közösség képes végrehajtani és ellátni, egy nagyobb és magasabb szinten szerveződött társulásra áthárítani jogszerűtlenség és egyúttal súlyos bűn ( …)”. Ezzel összehangban becsüljük a demokratikus berendezkedést, mert egyfelől azt valljuk, hogy a közhatalom legitimációja a népszuverenitásban gyökerezik, amely az emberek uralmát jelenti. Másfelől, kereszténydemokratákként hiszünk abban, hogy az ember méltósága, az egyének és a közösségek jogai, valamint az egymás iránti testvéri szeretet a legjobban a népszuverenitás elvének érvényre juttatásával biztosítható. A szubszidiaritás pragmatikus elvét éppen azért is tiszteljük, mert megerősíti a demokratikus szabályalkotást a helyi, a regionális és a nemzeti szinteken miközben megóvja az emberek autonómiáját és méltóságát. Európa demokratikus kormányzatai alkotmányos keretek között működnek, amely a jogon alapul és a jog által kötött. Ugyanakkor arra is szükséges emlékeztetni, hogy egyetlen alkotmányos rendszert sem lehet megérteni anélkül, hogy ne értenénk a mögötte lévő elméleti alapokat és kultúrát. Bár arra törekszünk, hogy meghatározzuk és megvédjük a jog által kötött európai alkotmányos rendszerek közös részeit, de eközben azt is szem előtt kell tartanunk, hogy figyelemmel kulturális törekvéseikre és gazdasági körülményeikre, a különböző európai közösségek a saját útjukat szeretnék követni. Kereszténydemokrata kultúránk figyelmeztet bennünket arra, hogy tiszteljük ezt a pluralizmust, mint ahogyan az Európai Unió mottója, az „egység a sokféleségben” jelmondata is ezt követeli meg.

A kereszténydemokrata gondolkodásmód a pragmatizmust az ideológiák elé helyezi, és ezért nem is ideológiai alapon vagy elvont módon képzeli az európai integráció jövőjéről szóló vitát. Sem a föderatív Európa, sem pedig a nemzetek Európája nem megfelelő perspektíva a kontinens jövőjének elképzeléshez. Az európai integráció ugyanis sem nem ideológia, sem nem cél vagy önmagában végső állomás, és éppen ezért az „egyre szorosabb egység” elvét sem lehet igazolni a tagállamok és az európai polgárok beleegyezése nélkül. A Brexit jól példázza, hogy az Európai Unió nem veheti adottnak saját nemzeteinek tagságát. Az európai embereket az érdekli, hogy országaik uniós tagsága milyen előnyt jelent számukra, és az európai integráció milyen erőt képes biztosítani nekik a világporondon. Ennél fogva mindig európai integrációnak szükséges igazolni létjogosultságát és „értemét”, valamint politikáinak és közös projektjeinek célját. Ezen felül, figyelemmel az európai nemzetek szerteágazó érdekeire, a közös politikák igazolása tagországról tagországra változhat. Úgy gondoljuk, hogy ennek a pragmatikus felfogásnak kell meghatároznia az Európa jövőjével kapcsolatos politikai párbeszédet és megfontolásokat. Ezek a legfontosabb kereszténydemokrata értékek, amelyek alapvető elvekként kell, hogy áthassák Európát és az európai integrációt övező egyes közpolitikai területeket.

III. A közpolitikai kérdések alapvető elvei

Az európai közpolitikai elképzelések felvázolása során elsőként arra szükséges emlékeztetni, hogy az új évszázad hajnalán az országok globális méretű kihívásokkal szembesülnek. Ilyen kihívások között kell kiemelni a terrorista támadások növekvő számát, a világméretű gazdasági és pénzügyi válságot, a transznacionális vállalatok és a globális üzleti tevékenység befolyásának megerősödését, a környezeti kihívásokat, valamint az élet minden területén jelenlévő, és azt átható új technológiákat. A társadalmi kihívások ezen új formái az állami szabályozások védelmező szerepének szükségességét igazolják, amelyet a jelenlegi egészségügyi válság csak még inkább alátámaszt. Az államok polgáraikkal szemben fennálló kötelessége, hogy ezekre a kihívásokra válaszokat adjon, és ahol szükséges, megvédje őket a fenyegetésekkel szemben. Mindeközben az európai integrációnak készen kell állnia arra, hogy bátorítsa és támogassa ezeket a törekvéseket, illetve ahol szükséges, hatásköreit gyakorolva ennek érdekében cselekedjen. Ennek megfelelően, amikor az egyes szakpolitikai területeket feltérképezzük, akkor érdemes mindezt a legégetőbb kihívások fényében tenni. Ennek megfelelően egyaránt figyelembe kell vennünk a népesedési válságot, a gazdasági globalizáció kérdését, a környezeti kihívásokat, valamint az információs társadalom korszaka és a jelenkori biztonsági fenyegetések által jelentett kihívásokat.

III. a) A népesedési kihívás és a jövő nemzedékek
Európa nemzetei súlyos népesedési válsággal néznek szembe. A család nemcsak társadalmaink egyik legalapvetőbb pillére, hanem egyúttal kulcsszerepet is játszik a népesedési válság orvoslásában, valamint az európai kultúra és hagyomány túlélésének és felvirágoztatásának elősegítésében. A család az élet és a kultúra továbbadásának elsődleges színhelye. Ezért van kulcsjelentősége annak, hogy olyan európai közpolitikákat alkossunk és erősítsünk meg, amelyek mind nemzeti, mind pedig európai szinten a családok támogatása mellett tesznek hitet Európa- szerte. Emellett szintén sürgető szükség van arra, hogy a többi közpolitikai törekvés terén is érvényesüljön a családközpontúság olyan átfogó jelleggel, amely megteremti családok gyarapodásának társadalmi és gazdasági környezetét.

A virágzó családok az előfeltételét, míg a fiatalság a jövőnk tartópillérét jelentik. Ennek megfelelően el kell ismernünk, hogy Európa fiatalsága kulcsfontosságú a jövőnk szempontjából, minthogy ők lehetnek a tetterős építői azoknak az álmoknak, amit mi elképzelünk. Különös jelentősége van ezért annak, hogy lehetőségeket biztosítsunk számukra ahhoz, hogy lássák, megtapasztalják és megtanulják azt az értékes és sokszínű örökséget, amelyet európai kontinensünk kínál. Ebből a célból Európának bátorítania és támogatnia kell az olyan diákcsere programokat, mint például az Erasmus és ösztökélnie kell a fiatalokat arra, hogy aktívan részt vegyenek ezekben a csereprogramokban. Európa sokszínű nyelvi hagyományának megőrzése érdekében arra kell buzdítanunk a fiatalokat, hogy tanulják és ápolják Európa egyedülálló nyelveit. Az új technológiák nemcsak a jövőnk, hanem már a jelenünk is. Azért, hogy stratégiai előnyre tehessen szert, Európának támogatnia kell a felsőoktatást és az innovációt, miközben ilyen tanulmányok folytatására bátorítja a tehetséges európai fiatalokat. Európának emellett orvosolnia kell a jelenlegi munkaerőpiaci válságot munkahelyek létrehozásának, valamint az európai munkavállalók mobilitásának erősítésével. Elismerve a fiatalok Európa jövőjében játszott nélkülözhetetlen szerepét, felelősséget kell vállalnunk értük.

III. b) Az egységes piac vívmányai és a globalizáció jelentette kihívások
Az európai integráció legjelentősebb eredményei közé tartozik az egységes piac, valamint az a négy alapszabadság, amelyre ez a piac épül, és amelyet polgárok Európa-szerte folyamatosan élveznek. Ez nemcsak az egyik legfontosabb és legalapvetőbb előfeltétele egy nagyra törő célokat kitűző és virágzó Európa felépítésének, hanem ez a vívmány igazolja az európai integráció konkrét és gyakorlati előnyeit, amelyet polgárok Európa-szerte nap mint nap élvezhetnek. Ennek megfelelően az egységes piacot értékként ismerjük el, és munkálkodnunk kell annak beteljesítésén és folyamatos fejlesztésén.

Miközben ápolnunk kell az egységes piac eddig elért eredményeit, azt is el kell ismernünk, hogy a gazdasági globalizáció súlyos kihívást jelent az európai gazdaság termelési kapacitásaira és versenyképességére. Bár az Európai Unió még mindig a második legnagyobb gazdasággal büszkélkedhet a világban, ugyanakkor viszonylagos súlya már hosszabb idő óta folyamatosan zsugorodik. A koronavírus okozta járvány, valamint az annak nyomában járó gazdasági válság felszínre hozta a globális ellátási láncok sérülékenységet, valamint azoknak az európai gazdaságoknak törékenységét, amelyek egyetlen vagy csak néhány harmadik országbeli gazdaságra támaszkodnak. Egy közös európai felfogás tompíthatja az európai piacnak a külföldi kormányzati döntésektől vagy külföldi piacok működésképtelenségétől való függőségét. A tagállamok az Európai Uniótól várják, hogy vesse latba befolyását, és a közös kereskedelempolitikai hatáskörét felhasználva védje meg az európai vállalatok versenyképességét és érdekeit a külföldi piacokon. Mindezt pedig tegye úgy, hogy közben megóvja a gyengébb, tőkeimportra szoruló tagállamok közérdekvédelmi szabályozási lehetőségeit. Kereszténydemokratákként felelősséget kell viselnünk egy olyan versenyképes európai környezet megteremtéséért, amely a vállalkozás szabadsága és a munkaetika köré szerveződik. A virágzó gazdaságok mindig is olyan erős munkaetikán alapultak, amely mind az egyén kiteljesedésének és kibontakozásának, mind pedig a nemzeti büszkeségnek az alapjaként szolgál. Ezeknek az elveknek kell áthatnia az európai ipari és kereskedelmi politikákat, amelynek egyúttal olyan kohézió megszilárdítására kell törekedniük, amely ellenáll a globalizáció kihívásainak.

A közös sors természetes szolidaritási köteléket teremt Európa nemzetei és a polgárok között, különösen egy olyan világban, amelyet a globális hatalmak felemelkedése jellemez. Ennek a nagyszerű szolidaritásnak lehettünk tanúi a koronavírus okozta járvány nehézségei közepette, amikor a tagállamok folyamatosan egymás támogatására sietnek, és a szükségben segítséget és orvosi felszerelést biztosítanak egymásnak. Nekünk, kereszténydemokratáknak ez a természetes kötelék jelenti a közös jövőnkről szóló vízió legfontosabb alapját. Ennek megfelelően az európai szolidaritás egyik kifejeződéseként ismerjük el a kohéziós politika fenntartását. Európa nemzetei, számos esetben geopolitikai kényszerűségből különböző történelmi utakon jártak, ami lényegesen befolyásolta lehetőségeiket, fejlettségi szintjüket, infrastruktúrájukat és javaikat. Bár valamennyi nemzet az Unió szerves részét alkotja, és önállóan képes Európa jelentős sikeréhez és teljesítményéhez hozzájárulni, az Európai Uniónak folyamatosan a fejlettség terén mutatkozó különbségek mérséklésén kell munkálkodnia.

III. c) Környezeti kihívásunk
Európa a világ más régióival és kontinenseivel egyetemben összetett környezetvédelmi kihívásokkal szembesül. A természetért viselt felelősség a természettel kialakított kapcsolatunkat övező magatartások és felfogások terén paradigmaváltást kíván. A felelős ökológiai vízió, valamint egy józan természetvédelmi politika kiinduló pontját a kérdés etikai dimenziójának
elismerése jelenti. Ez az etikai dimenzió az ember és a környezete közötti harmónia megteremtésére törekszik. Ez a harmonikus kapcsolat jelenti az alapját és előfeltételét az egészséges emberi környezetnek, valamint az embert megillető jogok érvényesülésének is. Ebből fakadóan hódító vagy gyarmatosító attitűd helyett az embernek a tágabb értelemben vett környezet alázatos tagjává, polgárává kell válnia. Mindez elsősorban az egyének és a helyi közösségek felelősségvállalását követeli meg; egy alulról felfele ívelő megközelítést. Ennek megfelelően nem szabad, hogy a józan környezet-, és természetvédelmi politika globális ideológiai törekvések csapdájába essen. A környezetvédelmi kihívások sokrétűek, és a lokalizmus, a helyi megoldások fontos szerepet kell, hogy játszanak a megoldásukban. Egy közös európai megközelítésnek ezt a látásmódot kell felkarolnia, amelyben az Európai Uniónak erőteljes koordináló szerepe jut.

Miközben a józan környezet-, és természetvédelmi politika alapjait felvázoljuk, elismeréssel kell adóznunk a nagy hagyományokkal és múlttal büszkélkedő európai mezőgazdaság és élelmiszeripar előtt, amelynek a jelenkorban stratégiai jelentőségre tesz szert. Nagyszerű mezőgazdasági örökségünk nemcsak egyedülálló európai ízeket biztosít az európai polgároknak, hanem emellett Európa számos nemzetében büszkeség forrása is. Az Európai Uniónak úgy kell folyamatosan ápolnia és bővítenie a mezőgazdasági politikáját, hogy eközben harmóniát teremt a környezetvédelem jelenkori célkitűzéseivel.

III. d) Az információs társadalom korszaka
El kell ismernünk, hogy a digitális technológiák fejlődésének és széleskörű
felhasználásának eredményeképpen a digitális forradalom nemcsak a jövőnk, hanem már a jelenünk is. Az új technológiák megváltoztatják azt, ahogyan dolgozunk, munkába járunk, vásárolunk, fizetünk, kommunikálunk, üzleti vállalkozást építünk, gyógyulunk, illetve azt is, ahogyan az ügyeinket rendezzük. Hozzájárulnak az életszínvonal javításához, valamint a káros környezeti hatások mérsékléséhez és a fenntartható fejlődés támogatásához. Mindemellett pedig egyre inkább hatást gyakorolnak arra, ahogyan a kormányzatok, ideértve a közigazgatást és az igazságszolgáltatást működnek és meghozzák döntéseiket. A digitális korszak az élet valamennyi területét érinti. Az innováció éppen ezért nemcsak versenyelőny megszerzéséhez szükséges a világgazdaságban, ideértve mind az ipari, mind pedig a mezőgazdasági területeket, hanem emellett kulcsfontosságú a politikai befolyás és a társadalmi jólét biztosításához is. Ebből következően Európa nem engedheti meg magának, hogy lemaradjon, hanem az technológiai innováció terén stratégiai előnyök megszerzésére kell törekednie. Ebből a célból az Európai Uniónak ösztönöznie, illetve koordinálnia kell a tagállamok innovációs beruházásait, valamint olyan versenypolitikát kell kialakítania, amely stratégiai előnyöket biztosíthat. Nekünk, kereszténydemokratáknak emellett figyelembe kell vennünk az új technológiák etikai és erkölcsi vonatkozásait, valamint azoknak az alapvető szabadságokra és jogokra gyakorolt hatásait is. A közjó elérésen való munkálkodás keretében az Európai Uniónak készen kell állnia arra, hogy az új technológiák elterjedésének közepette segítsen az európai nemzeteknek alkotmányos értékeik megőrzésében.

III. e) A biztonsági kihívás és az európai életmód
A biztonság az alapvető szabadságok érvényesülésének, a közjó és az egyedülálló európai életmód megőrzésének alapvető előfeltétele. Valamennyi európai polgárnak jogos igénye, hogy biztonságban lehessen otthonában és Európa utcáin egyaránt. Ez a biztonság iránti igény a sajátos európai életmódunk részét alkotja. Ennek megfelelően az Európai Uniónak támogatást kell nyújtania a belső biztonság fenntartásához, valamint stratégiát kell alkotnia a terrorizmussal és a bűnözés szervezett formáival, így az emberkereskedelemmel szembeni küzdelem terén. Alapvető elv, hogy a nemzetet a határai, a lakosságot pedig állampolgárság határozza meg. Ehhez hasonlóan a schengeni térség és joganyag a kulturális örökségünknek teret adó kontinens külső határait törekszik kijelölni. Míg az Európai Uniónak folyamatosan törekednie kell arra, hogy a schengeni vívmányokat a földrajzi értelemben vett Európára kiterjessze, emellett segítenie kell a tagállamokat abban is, hogy hatékonyan védhessék meg a kontinens külső határait, és ezzel garantálhassák a tagállamoknak és az európai polgárok otthonainak biztonságát a tömeges bevándorlással, valamint az elszaporodó terroristatámadásokkal szemben. Kereszténydemokratákként úgy véljük, hogy mindenkinek joga van a saját otthonában élni, olyan kultúrában, társadalomban, nyelvi közegben és életmódban, amelyhez tartozik. Ennek érdekében meg kell, hogy erősítsük az európai szomszédságpolitikát, és hatékonyan kell támogatnunk az afrikai és közel-keleti térségek törékeny és veszély sújtotta közösségeit. Ez olyan jellegű stratégiai prioritást élvez, amelynek a világ különböző
civilizációi közötti béke és biztonság megőrzésére, valamint a határainkon kívüli biztonság elősegítésére kell irányulnia az emberkereskedelmi hálózatok működésének és a tömeges népvándorlásnak a megakadályozásával. Kereszténydemokratákként ugyanis kötelességgel viseltetünk a saját közösségeink iránt. Ahogyan a Szentírás tanítja „[h]a egy hívő mégsem gondoskodik a rokonairól, különösen pedig a saját családjáról, az az ember megtagadta a hitet, és rosszabb még a hitetlennél is.” ( 1. Timóteus 5:8 ). Ennek megfelelően felelősségünk van abban, hogy a jövő nemzedékeire hagyományozzuk azokat a szokásokat, illetve azt a kultúrát és életmódot, amelyet mi magunk is örökül kaptunk. Az Európai Uniónak készen kell állnia arra, hogy segítse tagállamait ennek a kötelességnek a teljesítésében.

IV. Az Európai Unió intézményi felépítése
Az Európai Unió intézményi környezetének vizsgálata során alapelvünk, hogy az intézményeknek mindig az emberek érdekét kell szolgálniuk. Az európai integráció jelenlegi intézményi felépítése számos különböző érdeket egyesítő egyezség eredményeként olyan status quo-t tükröz, amely egy működő rendszert teremtett. A konzervatív elképzelések iránt elkötelezettként elismerjük a működő egyensúlyt teremtő és múltbéli egyezségekben rejlő értéket. Ennek szellemében ismerjük el annak az intézményi egyensúlynak az értékét is, amelyben a tagállamok, Európa polgárai, a szakértők és a bírák mind szóhoz juthatnak.

A jelenleg intézményi felépítés alapján az Európai Tanács nyújt keretet az állam-, és kormányfők számára ahhoz, hogy meghatározzák az európai politika prioritásait és általános célkitűzéseit. Ebből következően az Európai Tanácsnak stratégiai orientáló szerepe van, míg a tényleges jogalkotást az Európai Bizottságra, az Európai Parlamentre és a Tanácsra hagyja. Ennek megfelelően az Európai Bizottság egyaránt felelős a konkrét jogalkotási aktus előkészítéséért és javaslattételért, valamint az uniós jog implementálásának felügyeletéért. Az Európai Bizottságot a saját jogán illeti meg a jogalkotás kezdeményezésének lehetősége, valamint a „Szerződések őreként” felelősséggel tartozik annak ellenőrzéséért, hogy az uniós
jogot kellő időben és helyesen alkalmazzák. Ehhez képest az Európai Parlament hosszú évtizedek fejlődésének eredményeként fontos ellenőrző funkciót gyakorol az Európai Bizottság működése felett. A különböző feladatok, funkciók így világosan elkülönülnek a jelenlegi intézményi felépítésben. Ennek megfelelően csak egy olyan alaposan kidolgozott közpolitikai reform szolgálhat a jelenlegi intézményi felépítés lényeges átgondolásának alapjaként, amely jobban szolgálja az európai polgárok érdekeit. Ezért azt valljuk, hogy az intézményi változások csak eszközként szolgálhatnak egy jelentősebb cél eléréshez, de önmagukban nem
tekinthetők célnak.

A kereszténydemokrata hagyománnyal összhangban, társadalmi rendező elvként nagy becsben tartjuk a demokráciát és a szubszidiaritást, amely a keresztény társadalmi tanításban gyökerezik. Figyelemmel az európai emberek egyre jelentősebb méreteket öltő kiábrándultságára és elidegenedésére, fontosnak tartjuk megerősíteni az európai polgárok hitét abban, hogy az európai integrációt a sajátjuknak érezzék. Ez nemcsak az egész európai projekt jövőbeli életképessége szempontjából, hanem azért is fontos, hogy azok a közpolitikai irányvonalak érvényesülhessenek, amelyek híven tükrözik Európa nemzeteinek közös akaratát, és így megosztottság és ellentétek helyett közös elszántsággal és akarattal küzdjenek meg a globális kihívásokkal. Az Európai Unió a demokratikus európai nemzetek egyetértésének köszönheti létét, és ezért a népszuverenitás letéteményeseiként a nemzeti parlamenteknek jelentősebb szerepet kell játszaniuk a közös politikák kimunkálása terén. Az európai polgárok szavának meghallgatása és közvetítése révén ezért a nemzeti parlamenteknek aktívan kellene közreműködniük abban, hogy az integráció motorjaként az Európai Bizottság olajozottan működhessen.

Becsben tartjuk a nemzeti alkotmányos hagyományokat és értékeket Európában: ezeket az értékeket az Európa Unió éltető forrásaként ismerjük el. A közös európai elképzeléseinknek és politikáinknak csak akkor lehet jótékony és jelentős hatása, ha azok megőrzik kapcsolatukat a történelmi gyökereikkel, ideértve a nemzeti alkotmányokat és alkotmányos hagyományokat is. El kell ismerjük, hogy az elmúlt évtizedek során az Európai Unió Bírósága (EUB) az uniós jog fejlesztésének élvonalába helyezte magát, védve annak autonómiáját és szupremáciáját. Ugyanakkor emellett azt is el kell ismernünk, hogy ez az erőfeszítése nem mindig volt ellentmondásoktól vagy akár konfrontációktól mentes. Éppen ezért az Európai Unió politikai, vagyis elszámoltatható intézményeinek – különösen a Parlamentnek és a Tanácsnak – jelentősebb szerepet kell vállalniuk az uniós jog fejlesztésében. Emellett az EUB – nek továbbra is őrködnie kell az Alapító Szerződések betartása, illetve az uniós intézmények szabályszerű működése, valamint a demokratikus intézmények által alkotott jog szerződésszerűségének biztosítása felett. Ugyanakkor az egyedi ügyekben meghozott bírósági döntéseknek – a tagállamok és a polgárok egyetértésének hiányában – nem szabadna átformálnia az uniós jog és az integráció karakterét. Amellett, hogy szükséges megerősíteni Európa demokratikus intézményeinek szerepét, az európai integráció forrásaként szolgáló nemzeti alkotmányos kultúrák iránymutatását kell követnünk ahhoz, hogy az európai jog harmonikusabb és hatékonyabb lehessen. Ennek megfelelően az EUB bíróitól szükséges megkövetelni, hogy maguk is felkarolják és ápolják a nemzeti alkotmányos értékek közös örökségét éppen úgy, ahogyan a nemzeti bíróságok bíróival szemben általános elvárás az uniós jog védelme és alkalmazása.

A jelenlegi járványvész lehetőséget teremt arra, hogy Európa jövőjéről gondolkodjunk, nekünk pedig meg kell ragadni és ki kell használni ezt a lehetőséget. Kereszténydemokratákként szilárdan hiszünk abban, hogy – különösen bizonytalan és nehéz időkben – európai otthonunkat sziklára kell építenünk. Gyökereink, valamint kereszténydemokrata értékeink és hagyományunk mutathat irányt ezekben a bizonytalan időkben. Amellett teszünk hitet, hogy egy virágzó európai közösség felépítésének fontos előfeltétele az, hogy az elkövetkezendő évek és évtizedek globális kihívásai közepette is hűek maradjunk értékeink és örökségünk iránt.